Hajnalonként, munka után, már indulóban Sztathisz megáll egy pillanatra a nyomda kapuja előtt, megdörzsöli kezét, állig begombolja felöltőjét, mintha habozna nekivágni az útnak. Fél a néptelen utcáktól és az éjszaka utolsó óráinak félig már áttetsző homályától. A nyomda fényei a szűk utcácska túlsó oldalára esnek.…
Az öngyilkosság nem tűnt el a művészetekből – inkább szerves részükké vált. Fénykorukban a romantikusok elültették a köztudatban azt a gondolatot, hogy az öngyilkosság a zsenialitásért fizetendő számos árak egyike. Jóllehet ez a gondolat elhalványult, azóta minden megváltozott. Az öngyilkosság úgy átitatta a nyugati kultúrát, mint egy eltávolíthatatlan festék.…
–
4
… / … / … /… // … / … / … / … // … / … / … / … //
téli délutánok hosszúra nyúlt árnyékában már /
csak őszülő szakállunk nő tovább csikorogva.
valami hamiskásan kedves fény.…