Aszfaltra tapadt, nyálkás
levelek közt vacog a
bűntudat. Már senki se
vall ellened, Uram, nincs
mitől tartanod. Annyit
kapsz, amennyit adsz. Rozsda-
csőrödben – mint láthatod –
így ázik el a hajnal.
–
Pont úgy
Lopott lábakon
támolyog az idő –
megbotlik, elhasal,
fölkel, aztán
mindent kezd elölről.…
„Szófogadó tanuló voltam, megpróbáltam, de nem sikerült elérnem, hogy érdekeljen.” Egyenes, nyers válasz arra a kérdésemre, hogy ismeri-e a román irodalmat. Végül minden olyan kísérletemre, hogy megtudjam, milyen hatást tett rá egyik vagy másik könyv a „megpróbáltak” közül, változatlanul ugyanaz a válasz: „Ne haragudjon, nem érdekel.” Aztán lefegyverzően, húsz évének bájával: „Nagyon meg fog vetni?”
—-Adelának igaza van.…
Nagy panaszolkodás közben volt a házi egér, mindenfelé híresztelte, hogy mennyire nehéz neki az élet. Hogy neki parancsolnak, hogy kicsi az egérlyuk, hogy elzárják újabban az élelmet fémládákba és üvegekbe, nagy a zaj, és hangosan tombol a zene a lakásban, hogy nem mindig fűtenek be, mert néha elutaznak a háziak, hogy egyfolytában kell félni, mert a kandúr mindig leselkedik.…