Fölerősödő
belső zajokkal egész
csöndes maradtam
—*
nem késlekedhet –
tél után a tavasz mint
egy csók beborít
—*
karant-énemet
szívesen lecserélném
valaki jobbra
—*
drága szerelmem
ha már így együtt vagyunk
nem lennél arrébb
—*
régen még tudtam
milyen érzés mikor a
hiányod átjár
—*
szívedre bezzeg
nem húzhatsz maszkot – az most
védtelen marad
—*
tollas éjszakán
magányunk áldozat a
csöndnek oltárán
–
–
…
Belökte az ajtót a „Személyzet” felirattal. Megnézte az üzenőtáblát, hátha van valami újság. Nem volt.
—-Jó néhány figyelmeztetés volt kiragasztva bolti tolvajokról, elnagyolt jellemzőkkel: büdös, ír, atlaszokat lop. Vagy: csontkeretes szemüveg, hosszú felsőkabát, szendvicsek, rajong a kertészkedésért. Néhány értékesítési és forgalmi statisztika.…
—I.
A fény kedvence voltam –
egy harmatcseppektől szikrázó kert,
egy édes fahéjas csiga
és mindenki, aki rajtam kívül élt, eljött
megérinteni a szépségem, energiával töltődni
te is eljöttél viharosan a kedvemért,
elvetted utolsó mosolyom
hiába nézegetem most a fényképeket
nem ismerek már rá a hegyekre, amelyek hívogattak
és amelyeket forrásvizekből ízleltem
sem az ajkaknak arra az elektromos vibrálására
az erdei bulik gépiességében
amiért sok lány megbocsátott nekem
belém kívánván költözni
az utcákat rovom és az öregeket tanítom
miként tegyék fel rendesen a védőmaszkot,
3 üzletből vásárolok sört
aztán sorra veszem a gyógyszertárakat, talán bent talállak
talán fejfájásod van
és nem óvszert kérsz
emlékezettől felgyúlt test, meditáció nélkül
a filmek túl keveset tartanak, a könyvek túl hosszúak
gyötrelmem túl van az utcákon
a pornhub prémiumos lakásokban
a dombok mögött még a Nap sem fog már emlékeztetni
milyen voltam akkor az első napon
—II.…
