A jó tisztviselő gondos őre az állam vagyonának. Számon tart minden fillért; nemcsak azt, amit be lehet hajtani, hanem azt is, amit meg lehet takarítani.
—-1920 augusztus havában Jéna város gazdasági hivatala körözvényt menesztett valamennyi városi hivatalhoz az írószerek gazdaságos használata tárgyában.…
Keresztbe tett karral állok
a piaci forgalom gócpontjában
(mintha én volnék a domináns firma),
kemény árat szabok,
de nem megfizethetetlent
csúcsárumnak, mégse vonzz
be senkit, minek is kellett nekem
pont ide kirakodni (minek is…),
hírverés kell, no
reklám, no
kuncsaft, kiabálja
át a szaftosszájú liba –
s ja, tényleg: nála verik
le egymást
a férfivásárlók,
hosszan tapogatják
érett portékáit
(vajon csak én hallom,
hogy magában kéjesen sikongat?),
és sokáig szuszogva kotorásznak
a nadrágzsebükben,
mielőtt fizetnek.…
Ernő rágyújtott a konyhában, majd bement a szobába a számítógéphez, és írt. Ötvenkét éves volt, szakmája szerint asztalos. De novellásköteteit elkapkodták. Felesége, Zita szerint az irodalom szakbarbárja lett. Más se érdekelte már. Egyébként kettejük közt igen megromlott a kapcsolat. Már régen feküdtek le.…