A tegnap este végül nem is volt olyan pocsék. Először nem akartam menni, gondoltam, úgyis olyan lesz csak, mint a többi hasonló összejövetel, de aztán csak elindultam. Alighogy megérkeztem, ezek felvezényeltek a pódiumra, hiába tiltakoztam kézzel-lábbal. Hogy milyen szép vagyok, milyen jól áll rajtam a sötétkék estélyi, blablabla, vezessem be, legalább pár szóban a rendezvényt, mert már a puszta megjelenésemmel jó hangulatot keltek.…
mint megrozzant nyugger motyogom
elmúlik minden mint a gyomorbántalom
önnek megfelelő szerep nem akadt
béla bátyám, nem játszotta ki a nemzeti kártyát
mindig csak a sér-elem, ön csak amolyan sér sziget
nincs harc, nincs védelem
se tűz, se élelem
itt mindenki vár magától valamit
de maga csak: a sötétség nyel el
a nihil csúcsain, szakadékaiban
elbaszott aggastyán.…
Fájó napjaiban, amiket a férje mellett töltött, de azelőtt és azután is, a vergődés idején jó volt emlékezni kislány korára. Ilyenkor eléje tűnt az asszonypataki ház és a tisztviselőtelep, ahol annyi csoda történt vele, s ahol iskolába menet naponta gyönyörű látomásai lehettek, hiszen öt-hat festőt is megbámulhatott munka közben.…