Második találkozásunkkor azt mondtad,
szeretnél íjjal lőni.
Én adtam egyet,
majd a mellkasomra mutattam:
„Ide!”
Meghúztad az ideget,
az első szíven talált,
a másik kettő pedig az előzőbe.
A végén megdicsértelek,
hogy ügyesen célzol,
de akkor már rég elmentél.
S nehezen tudtam töprengni azon,
hová tűntél,
mert már az agyam dobogott a szívem helyett.…
Félhangosan felvisított, majd a pillanat hevében ismét. Nem hitte, hogy ez megtörténhetett egy népes lakóövezetben. Mintha elveszítette volna öntudatát. A szeme előtt lebegő hajpánt viszont ténylegesen eltűnt. Amint körülnézett feleszmélés közben, már csak hűlt helyét találta, s ahogy peregtek a másodpercek, az emléke is kezdett szertefoszlani.…