A költő ott ült a háztömb előtti kövezeten. Bambán nézett előre. Az emberek megbámulták. Nem tudták, mi baja lehet. Mert azt látták, hogy nincs minden rendben vele. De hozzá szólni nem akartak. A házból jött lefelé Mátyás, a szomszéd. Megkérdezte a költőt:
—-– Miért ül itt?…
Mindenki japánul beszél körülöttem.
De miért?
Az emberek Nenről, Tenről meg hasonlókról dumálnak.
Én meg sétálok a Kárászon, és szívom a cigim két szívroham között.
–
Romlott leves
Tegnap elromlott a levesem.
Ma éhes lettem, s meg akartam javítani.
Próbálgattam a szerszámokat,
de csak a tányért sikerült eltörni.…
Én nem a boldogságodba szerettem bele –
ezt mondtad (ha jól emlékszem).
Este még gyereket tervezünk,
reggel már a szakításunk.
Amíg a teavíz felforrt, szerettük egymást,
ezért mindig hideg vizet forraltál.
Aztán féltél a hosszú, sötét könnyeimtől,
és inkább rajtam hagytad a kabátod,
rajtam hagytad a csendet.…
