Léna olyan volt, mint a tavaszi eső: ha elkapott, csúnya megfázás lett a vége, de ha nem jött, szomjúsággal telt az április. Ez volt a legköltőibb, ami valaha eszembe jutott róla.
—-Úgy múltak a napok, hetek, hogy Lénára vártam, és ha láttam, hogy máshol van, mással valami mást csinál, kínzott a féltékenység.…
A fonott széken várok a paplan emelkedésére,
csak egy kupac vagy, lélegzet.
amint azon aggódom, miért aludtál olyan sokáig ismét.
Menopauzád korai jele lenne?
—Újra koradélután,
futsaltól hangos vasárnap a parkon túl;
árnyékod emelkedése és süllyedése, mintha csak asztráltested látnám;
telefonodon a hírfolyamon át
reggeli műsor, rádió – mely sose pihen –
fojtott zihálásom vibrál a liget felől.…
Tegnap éjjel álmomban egy szomorú, fekete tekintetű kutyát simogattam. Nem lehet leírni azt a szomorúságot, ami a szeméből áradt, értelmetlen lenne hasonlatokkal, metaforákkal próbálkozni, megfojtani azt a mélységet, ami az állatok tekintetének sajátja.
Simogatás közben kezem egyszer csak bordái között egy nagyon mély sebben merült el – csuklóig szaladt bele a kutyába –, éreztem szerveinek melegségét, vérének áramlását.…