1991
Bukarest.
–
—-Az erdélyi ember, aki inkább csak olyankor tölt ott el két-három napot nagy muszájból, ha valami ügyes-bajos dolga van, alig várja, hogy hazaszabaduljon belőle. S még egy hét múlva is elborzadva gondol erre az egyáltalán nem neki való világra, amelyben ő csak csetlik-botlik, elbizonytalanodva téblábol az ügyintézés útvesztőiben.…
Egy ismerősünk azt mondta, hogy a KakO földalatti törpék bányamunkát aláfestő hangulatzenéje. Ezzel én egyet is értenék. Azzal is, ahogy a Tónik Miska mondta egyszer: a KakO egy hullám, ami egy membránnak egy bottal való ütésekor keletkezik. Ez a membrán egy elme, ami három személyhez tartozik.…
láttad, ahogy a tündérek csákányt ragadnak,
rabruhában dolgoznak, hogy a halál
ne lökje őket az aknákon át a bányába,
ami nem mindig sikerült neki.
addig fejtették a követ, amíg rózsaingjüktől
a földre nem rogytak lábaik és amíg
a szürkület körbe nem vette őket és
galambszívek nem dobogtak a mélyben.…