A Pilóta számomra visszajáró szellem. Szellem, aki egyszer majd elvisz. Valahova.
Erabbi a bölcs, későbbi sógorom, a Pilóta bátyja tehát, néhány éve, amikor még jóban voltunk, azaz azelőtt az ominózus találkozó előtt, amikor rám szabadította őrült tudós barátját, aki állítólag csak azért jött e világra, hogy engem tanulmányozzon, és én ettől jobban megőrültem, mint ő, és mondtam Erabbinak, hogy most elmegyek, és többet a büdös életben nem lát, sem ő, sem a tudósa, szóval még azelőtt, egy hirtelen jött szeretetrohamában, vagy a nyavalya tudja, mijében, ideadta nekem az öccse összes naplóját.…
minden férfinak meg kell értenie,
hogy ez mind el tud tűnni nagyon
gyorsan:
a macska, a nő, a munka,
az első kerék,
az ágy, a falak, a
szoba; minden szükségletünk,
beleértve a szerelmet,
homokon nyugszik –
és bármi adandó alkalom,
mindegy mennyire nem kapcsolódik:
egy fiú halála Hong Kongban
vagy egy hóvihar Omahában…
a vesztedet szolgálhatja.…
Hormonszag terjeng mindenhol,
érzéki élményben lesz részed:
szétbasszuk a bolygót.
Kamaszkorba ért az élet.
Izgalomba jött a légkör,
viharokban tombol a vágy.
Hányunk már az oxigéntől,
az kell, ami nedves és lágy.
Majd egy teliholdas éjjel
puha lesz az álmunk és zöld.…