Havi archívum: június 2014

Fal

Kategória: Vers | Hozzászólás

Levelek Ritához

Később. 

Te, szóval a bankból jöttem. Az igazgatónőnél voltam, vittem neki egy csokor virágot. Azt mondta, szeret virágot kapni. Fréziát, mert most van a szezonja. Mentem és vittem neki fréziát. Azt mondta, hogy nem akar trikóban látni. A csíkos ingem vettem fel (de alája becsempésztem egy fehér trikót, amin azt írta: „beszélj nekem a hallgatásodról”).

Kategória: Fordítás, Próza, Regény | Hozzászólás

X

Türelmetlen voltam
és még ott volt az éjszaka az élőlényeivel.
Esős napok után – az Aranyos völgye
édes medrek a zöld alagútban

átkeltem a szolcsvai pallón
a mogyoróbokor árnyékában hűsölés szendvics paradicsommal
mókusszemek

félóra hosszat a pirossal jelölt szakaszon
tárnicskelyheket tiportam
a platón feltankoltam vízzel
sast nem láttam

az erdőben törött fa reccsenése
nem szakadt le, megszaporáztam lépteim
az erdőből kiérve sárga virágok
egy kis csokor, sással átkötve

a kolostorban Sziluán atya
élete és tanításaiból olvastam
„a gondolat a bűn első stádiuma”
te is elmém gondolata és műve vagy.

Kategória: Fordítás, Vers | Hozzászólás

kávé,

hogy a zacc, mindenbe beleragad
azt hordjuk szét,
termekről termekre,
lépcsőről lépcsőre,
ennyire talán még semmi nem
ragadt,
soha nem is lehetett,
csak amit megnevezel,
annak van létjogosultsága,
már a falon is,
de nem csak jobbra, vagy balra,
nem
csak a fal,
hanem a plafon, lehet
a felett, hogy már-már beborul,
és az égből az isten, ha van,
és tegyük fel, hogy igen,
akkor zaccal teszi,
mert meglehet kávét iszik
velem,
hogy ő fenn és én egy centivel
a föld felett

tegyük fel ha

szomszédod lennék
minden nap átmennék hozzád
előbb négykézlábra ereszkednék
hogy az ajtó alatti résen
megnézzem
átszűrődik -e a fény

majd valami nevetséges ürüggyel
bekopognék
te beengednél

és ezt majd minden reggel
míg a készlet tart

játszunk és ugye észrevétlenek maradnak az igazi szándékok
játszunk.

Kategória: Vers | Hozzászólás

A Tolvaj

[Folyt.]


Másnap egy idős házaspárra akadt, akik felvágattak vele valami régi bútorokat, gyári préselt lemezeket, nem vitetik el, mondták, drága, minek is hívjanak ezért külön kocsit, eladni nem érdemes, az udvaron csúnya, el is ázik, bent csak helyet foglal, viszont elfűthető, s jól is fog, mert tavaszi hideg van, az ő fájuk fogytán.

Kategória: Novella, Próza | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik