Havi archívum: november 2012

Tágul a világegyetem, szűkül a képzelet. Tágul a világegyetem, ó igen, értelek. A jövőből jövünk majd (véletlen művelet) [1], árbocunk a múltba mutat, ó igen, értelek.

Mikor levertem a karommal a hamutálcát, s elaludtam ott a pulton, vége lett az estének. Valahogy hazakerültem, talán a pincérnők ültettek taxiba. Biztos nagyon köszöntem nekik, de ők nem értették, részegen nem tudok románul. De erre már nem emlékszem.