Havi archívum: október 2012

AMIKOR ELŐSZÖR VOLTAM férfival, emlékszem, a hátamon feküdtem és a plafont bámultam, miközben ő ütemesen mozgott rajtam. Nem volt sem szép, sem kimondottan megnyerő.

Tudod a küzdelem, barátom, az a hosszú, monoton-monokróm ütem, hogy egyszer elmondd, magad mögött hagytad, bár hogy elvitted volna a világot, el, a hátadon mint egy Kristóf a kölyköt, át a vízen, azon a mély, mély, sötét vízen, az alján, érzed, állkapocsra lépsz,