Elégia Bruce Lee-ért


Valahol a sötét égben gyönyörű harc dúl
egy-kettő, csacsacsa – ujjperceink

a csillagok szélein kopognak a táncoló mesterért,
egy repülő oldalrúgásért testünk középpontja felé.

Apám Kis Sárkány Lee-nek nevezett, mesélte nekem,
hogyan forgattad csípőd a padlón –

három-négy, csacsacsa – aztán mindketten
szerelmes verseket írtatok egy lánynak angol órán.

Kisfiúként a fordulatrúgást gyakoroltam,
kirakatokban tükröződő önmagamat,

jelzőtáblákat, parkoló autókat célozva meg, mindent,
amit csak összetörhetek. Lábam most a földhöz tapad,

és a halottaknak írok szerelemes verseket.
Mikor utoljára néztem meg A sárkány közbelépet,

elképzeltem, hogy apám bukkan elő győztesen
a tükörteremből, apám pörög

a táncparketten, mert amikor legutoljára
láttam őt, egész nap várt rám

a hullaházban. Ölelj magadhoz, mondta, és
én addig öleltem, mígnem teste megszűnt

életjelet mutatni. Nincs ott harc,
ahol nincs szikra, a sötétben egyetlen nyamvadt

kukorékolás, egyedül ez a csacsacsa – a gyász
ököl és ígéret, hogy valakinek ártani fogsz. Csak

hagyj egy hüvelyknyit a kéz és a mellcsont között.
Mindenkin át fog ütni.

Pál Tamás fordítása


Kategória: Fordítás, Vers | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik