Karantén

I.
A fény kedvence voltam –
egy harmatcseppektől szikrázó kert,
egy édes fahéjas csiga
és mindenki, aki rajtam kívül élt, eljött
megérinteni a szépségem, energiával töltődni

te is eljöttél viharosan a kedvemért,
elvetted utolsó mosolyom

hiába nézegetem most a fényképeket
nem ismerek már rá a hegyekre, amelyek hívogattak
és amelyeket forrásvizekből ízleltem
sem az ajkaknak arra az elektromos vibrálására
az erdei bulik gépiességében
amiért sok lány megbocsátott nekem
belém kívánván költözni

az utcákat rovom és az öregeket tanítom
miként tegyék fel rendesen a védőmaszkot,
3 üzletből vásárolok sört
aztán sorra veszem a gyógyszertárakat, talán bent talállak
talán fejfájásod van
és nem óvszert kérsz

emlékezettől felgyúlt test, meditáció nélkül
a filmek túl keveset tartanak, a könyvek túl hosszúak

gyötrelmem túl van az utcákon
a pornhub prémiumos lakásokban
a dombok mögött még a Nap sem fog már emlékeztetni
milyen voltam akkor az első napon

Bogdan_nmre

II.
Innen összeszűkül az ég:
féldolgok jelennek meg alávetve az elszigeteltségnek,
egy zöld farok a széljárásban
a pikkelyes tujalevelek közt
sellő vagy és a konyha elnyúló gőzeit mozgatod

tasakos levest eszek
amikor rólam van szó, elnyújtózva heverek
képes vagyok a falakat mészkősziklákká változtatni –
egyetlen lélegzettől
szétzúzott tengeri szörnyek

láttad a lábaim
a hófoltos tető eltérítette
sugarakat facsarni,
hallgasd te is, hogy olvad el
a szívekben a félelem –

a zoknim fűillatú

————————————-Dankuly Csaba fordítása

Kategória: Fordítás, Vers | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik